3. fejezet
Óra végén beattam a rajzom és elmentem regelizni.Regeli után lementem a kutyásokhoz kérni Kirának kaját.Nemsokal később kimentem a mezőre Lakal és a kutyájával Korommal.Ahogy kiértünk leraktam Kirát a földre had játszon korommal, Lak meg én leültünk a földre.
-Lak mióta van kutyád?- kérdeztem
-Ez a negyedik éve.- válaszolta
-És hány kutyád volt eddig?
-KLorom kivételével kettő.
-És mióta vagy itt?
-Tíz éve jöttem ide. De nem vagy túl kiváncsi?
-De.
Kira hirtelen az ölembe ugrott.
-Nyugi Kira csak a megfigyelők.-mondtam és elkeztem halgatózni
-Mindjárt jövök Korom mutatni akar valamit.-mondta Lak és indult is volna csak megszólaltam
-Ne ezek nem a megfigyelők.
-Honnan tudod?
-Halom a mozgásukat. Nyolcan harcolnak és a kapu felé hat ember lapul a fűbe.
-Akkor merre?
-Szép lassan kövess.
-Rendben
Elkezdtünk sétálni de pár perc mullva leültünk a magas fűben.
-Miért álltunk meg?
-Mindjárt megtudod. Van nálad labda?
-Aha.
-Dobd el Koromnak.
-Elterelés?
-Ja.-mondtam és Lak eldobta a labdát.Kinyitottam egy csapóajtót- Befelé-mondtam és beugrottunk, Korom ép hogy csak vissza ért.
-Mi ez a hely?
-Egy lezárt részleg, itt szoktam kilógni a szellőzőn keresztül.-mondtam és lezártam a csapóajtót.
Megkerestem a szellőzőt és bemásztam.A szellőzőben elmentem Mech irodájához, de nem volt ott.Ezért elmentem a készenlétisekhez.
-Skacok gyertek gyorsan baj van.-mondtam
-Mi baj?-kérdezte az egyik
-Megtámadták a megfigyelőket.
Gyerünk skacok.-mondta a vezetőjük.-Akira te maratsz.
-Nem. Aszt lesheted, hogy én maradok mikor szükség van a segítségre.
-Jó, de akkor maratsz mellettem.
-Csak ha bírod a tempót-mondtam és már rohantam is.
A készenlétisek szeme elöl kéttperc után elltüntem.Mikor odda értem három örszem a földön feküdt, egy pedig kettő ellen harcolt.Gyorsan segítettem neki leverni a két fickót.
-Jól vagy?-kérdeztem
-Igen-válaszolta
-Várd meg amíg ideérnek a készenlétisek.
-Jó és te?
-Utánuk megyek megnézni ki küldte őket.
-Azt nem engedhetem!
-Miért?
-Nekünk kell téged megvédenünk.
-Ez fordítva sikerült.
-Tudom-mondta és lehajtotta a fejét.
-Elölletek is mindig meglógok, elöllük is megtudok.-mondtam és már rohantam az ellenség után.
Órákon át üldöztem őket és kifáradtam. Lasan feladtam mikor elértünk egy lezárt gyárat.Beosontam utánuk és elbujtam.Nemsokkal később egy idősebb fickó jöttmeg gondolom a főnökük.Elkeztek beszélgetni de nem hallotam miről ezért közelebb mentem.Amint olyan közel értem hozájuk hogy haljam mit mondanak nem mozdultam.
-Ott volt?-kérdezte az egyik
-Igen, de utána-Felelte a másik
-Mi történt?
-Hát, eltünt.
-Hogy érted, hogy eltünt?
-Nem láttuk, de utána nemsokkal megjelent és leverte két emberünket.
-Hogy érted hogy eltünt?
-Szemelöll vesztettük.-abba hagyták a beszélgetést és elmentek.